Átírná a távolléti díj számításának szabályait a kormány: a javaslat elfogadása után a fizetés szempontjából mindegy lesz, ki mikor megy szabadságra. A törvényjavaslat számos más ponton is finomhangolja az Mt szövegét. A törvényjavaslatról alkotott véleményeket kedden délig várja a minisztérium.

A javaslat megállapítja havi bér arányos részének meghatározásának szabályait arra az esetre is, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejét
csak részben dolgozza le. Fontos kiemelni , hogy ebből a szempontból nincs annak jelentősége, hogy a munkavállaló szabadság vagy más jogcím alapján jogszerűen mentesült –e a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, de az is érdektelen, hogy erre az időre megilleti-e e díjazás. Ugyanezen szabály irányadó, ha a munkaviszony az adott hónapban keletkezik, illetve szűnik meg – olvasható az indoklásban.

Mindegy, mikor megy szabadságra

A törvényjavaslat indokolása szerint a tárca figyelembe vette a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteinek véleményét; mindkét fél azt szerette volna elérni, hogy távollét esetén a munkabér ne változzon az adott hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától függően.

Mint arról az Adó Online többször is beszámolt, az új Mt. januártól hatályos – tehát most is érvényes – szabályozása szerint azok a munkavállalók, akik több munkanapot tartalmazó hónapban mennek szabadságra, a távolléti díj számításának hatályos szabályai szerint több fizetésre számíthattak szabadságuk időszakára. A szabály szakértők szerint nemcsak igazságtalan, de a munkahelyi konfliktusok és az adóelkerülés melegágyát is jelentheti.

A törvényjavaslat az Mt. számos más előírását is pontosítja, finomítja, az indokolás szerint a „jogalkalmazást segítő céllal”.

Így például a közalkalmazotti törvényt és a Munka törvénykönyvét módosító mostani normaszöveg kitér arra is: a munkavállalóknak évente egy alkalommal jár 14 nap egybefüggő szabadság, amely azt jelenti, hogy ennyi időre mentesíteni kell a dolgozót a munkavégzés és a rendelkezésre állás alól. A 14 egybefüggő szabadságos napba be kell számítani azokat a napokat is, amikor a munkavállaló - a szabadság kiadása nélkül is - mentesül a rendelkezésre állás és a munkavégzés alól. A jelenleg hatályos szöveg így szól: "A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen." Az új szabály így szól: "A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettség alól." A módosítás tehát hangsúlyozza, hogy naptári évenként értendő a 14 nap, és erre az időre mentesíteni kell a munka alól a dolgozót.